ProlÓg

Tizenöt lehettem, mikor a kacatok között megtaláltam azt a "gitár csontvázat", amit már mindenki elfelejtett. Még a színe is olyan volt: fehér. Így kezdõdött minden.

Pár év múlva már a második bandában "nyomtam"...szép idõk voltak. Rock, bakelitlemez, koncertek itthon és külföldön, szóval az akkoriban szokásos utat jártuk...Index néven. Talán néhányan még emlékeznek rá. A folytatást aztán mindenki másképp gondolta.

Szétszóródtunk a Világban, Európától Amerikáig, "vendéglátótól" a szimfónikus rock-ig.
Jómagam egy rövid, tíz egynéhány évnyi "gondolkodási idõ" után az általam alapított Bonus Track-kel kezdtem újra, melynek "kistesója" a Hat húron elnevezésû instrumentális változat.

Zenei mindenevõként mûfaji korlátok nélkül próbáltam létrehozni mindezt, csakúgy, mint ahogy ezt a Bonus Track esetében is tettem. Az áthallás a kettõ között kétségtelen, de még az énekhang szinte mindent képes volt kifejezni, a gitár nem tûrt meg bizonyos, a hangszálakon még szépen ívelõ dolgokat. A Bossa Nova, a Smooth Jazz, a Funky Groove, a latin zenék viszont korlátlanul és kompromisszumok nélkül fogadták a hathúros hangjait. Mondhatjuk úgy is, hogy a hangszer eldöntötte, mit is csináljak.
Az elmúlt idõszak viszont megerõsétett benne, hogy mindegyik irányra szükség van, hisz zenei ízlésünk sokrétû. Ezt bizonyítja az irányzatok és stílusok sokasága és a zene szubjektív megítélése is.
Hallgassatok bele, ha szeretitek a gitárzene valamelyik formáját.